Magyarország évek óta rangos nemzetközi sportesemények házigazdája – Szabó Tünde sportért felelős államtitkárral az új fővárosi vezetőség sportrendezvényekhez való hozzáállásáról is beszélt.

Ahogy az elmúlt években, úgy 2019-ben is számos világversenyt rendezett hazánk. Így lesz ez a jövőben is?
Valóban, újra sporteseményekben gazdag évet tudhatunk lassan magunk mögött, de ne felejtsük el, hogy az esztendő végéig is rendezünk több nagyobb versenyt. A 2019-es év kapcsán mindenképpen kiemelendő a négy olimpiai kvalifikációs világbajnokság: az asztalitenisz, a vívás, a kajak-kenu és az öttusa sportágakban. Minden kiemelt sporteseményt nehéz lenne felsorolni, hiszen az államtitkárság csaknem százharminc hazai rendezésű nemzetközi eseményt támogatott az idén. Megerősíthetem, hogy a terveink a jövőre nézve sem változnak. Eddig sem véletlenül hoztuk hazánkba ezeket a kiemelkedő világversenyeket, és ezek után is arra törekszünk, hogy minél több, nagy érdeklődésre számot tartó világversenyt rendezhessünk, hiszen ezek a nemzetközi sportesemények felbecsülhetetlen hatást gyakorolnak a sportágakra, a városokra és az egész országra egyaránt.

Mennyiben befolyásolhatja a közeljövőt, a jövőt, hogy egyes hírek szerint a főváros új vezetősége már elnyert sportesemények megrendezését is ellenzi, például úgy, hogy az azokhoz kapcsolódó sportlétesítmények megépülését nem támogatja, vagy éppen meggátolja. 
Valóban aggasztó információk és nyilatkozatok keringenek ezzel kapcsolatban. Nem titok, hogy elsősorban két rendezvény kerülhet veszélybe a főváros döntésétől függően: a Szlovákiával közösen rendezendő 2022-es férfi kézilabda Európa-bajnokság és a 2023-as atlétikai világbajnokság, amelynek szintén Budapest lenne a házigazdája. Mindkét eseményhez kapcsolódik egy-egy beruházás is. Az talán mindenkinek elég egyértelmű, hogyha nem épül fel az atlétikai stadion, nincs hol megrendeznünk a világbajnokságot – ez beláthatatlan károkat jelentene sportdiplomáciailag és sportszakmailag egyaránt. Nem véletlen, hogy Baji Balázs vezetésével a sportolók is felemelték szavukat, hiszen az egész hazai atlétika jövője függhet ettől a beruházástól. Egy ilyen szintű hazai rendezésű világesemény után számszerűsíteni lehet az utánpótlásbázis szélesedését, a stadion pedig hosszú évtizedekig kiszolgálná a hazai versenyzőket a felkészülésben, és helyet adna az esetleges későbbi rendezvényeknek. Azt se felejtsük el, hogy ennek a sportágnak jelenleg nincs verseny- és edzésközpontja. De a kézilabda jövője is aggályos lenne, ha elállnánk a rendezéstől: hosszú évekre megpecsételné a sorsunkat a nemzetközi színtéren, ami nemcsak a férfi-, de a női szakágra, sőt a klubcsapatainkra is hatással lenne.

Milyen mozgásterük maradt?
Tiszta és világos helyzetet kell teremtenünk, csak így tudjuk teljesíteni kötelezettségeinket a nemzetközi sportszövetségekkel szemben. Olyan világversenyekről van szó, amelyek rendezési jogát már elnyertük – ráadásul ezeket a fővárossal egyetértésben pályáztuk meg és nyertük el. Nagyon sajnálnám, ha a politika a sport útjába állna. A sport mindannyiunk közös ügye: a sportolóké, a szurkolóké, a sportvezetőké, bármely magyarként érző emberé, aki örül a magyar sportolók sikereinek – a sportnak felül kell emelkednie a pártviszályokon.

Mi a forgatókönyv a fővárosi közgyűlés pozitív, illetve negatív döntése kapcsán?
A képlet egyszerű. Ha pozitív választ kapunk, a beruházások folytatódnak, megerősítjük a nemzetközi sportszövetségeknek, hogy a vállaltaknak megfelelően megrendezzük az Európa- és a világbajnokságot. Budapest gazdagabb lesz két stadionnal, amelyek nem csupán sportszakmai szempontból hiánypótlóak, de alkalmasak lesznek kulturális, zenei rendezvények megtartására is. Budapest fejlődik, gazdagodik általuk, és az a megkezdett út, amelyen elindultunk, folytatódhat. A két világversenyre megannyi turista, szurkoló és sportoló érkezik hazánkba, akik útravalóul magukkal vihetnek egy nagyszerű emléket gyönyörű fővárosunkból. Emellett ez a két sportág hatalmas lendületet vehet, és nem utolsósorban a sportdiplomáciánk is tovább erősödhet. Ha negatív döntés születik, természetesen nem épülnek meg a létesítmények, és büntetésre, kártérítésre vagy szankciókra kell számítanunk, tehát sok-sok kellemetlen szituáció várható. Bár tudjuk, hogy rombolni mindig egyszerűbb, mint építeni, én mégis bízom abban, hogy olyan döntés születik a fővárosi közgyűlésben november tizenötödikéig, amely támogatja és nem gátolja a magyar sportot, a magyar sportolókat és Budapestet.